A Tanítanék Mozgalomból való kilépésem napján találkoztam egy blogbejegyzéssel. A szerző neve ugyan nincs feltüntetve (nem írta alá), de hihetetlen logikával kikövetkeztettem az első sor egyes szám első személyű megfogalmazásából, hogy kiről is lehet szó. 5, azaz öt pontban foglalta össze, miben tévedtem. Mindezt ügyes sorvezetéssel, egyes sajtóorgánumok bevált szokását mintázva, a hangsúlyos részeket bitang nagy betűkkel kiemelte, hogy olvasói figyelmét ne kerüljék el az igazán magvas gondolatok. És ha még ez sem volna elég, néhány ügyes kis gifecskét is beszúrt a nagyobb hatás elérése érdekében. A sok kis szándékos pontatlan megfogalmazás („a Tanítanékot kritizálta”, a „Pukli most úgy kapitulál” stb.) alkalmasak arra, hogy indulatokat gerjesszenek velem szemben, ezért szükségesnek érzem, hogy reagáljak. Most. Egyszer. Feketén-fehéren, kiemelés nélkül (kivéve: idézetek kurzívval), az olvasóra hagyva, mit tart hangsúlyosnak.

1. A szerveződés már önmagában érték

„Ezek egyszerre vannak két ülésen.

Naponta

vagy húszféle hivatalba

rendezünk értekezletesdit.

Szét kell szakadnunk, akarva, nem akarva.

Derékig ott,

a többi meg

itt.”

(Biztos ismered, Majakovszkij)

„Már ott rögtön jeleztem neki, hogy tévedésben van: egy politikai mozgalom eredményességét nem lehet és nem is szabad kizárólag a hatalommal szemben kicsikart engedményekben mérni, pláne nem féléves időintervallumban.” Politikai mozgalom? Akkor miben lehet mérni az eredményességet? Vagy beszéljünk mellé valódi eredmények helyett?

„Más kérdés, hogy ezt az akaratot, energiát fenntartani, értelmes csatornákba terelni és így tovább, komoly munka és szervezetfejlesztési kérdés.” Na, ez nem sikerült. Megakadtunk itt. Örültünk egymásnak. Jókat poénkodtunk a Szerveződés politikai sokszínűségén: 11 szocdem és liberális + 1 konzervatív. A nyár másról sem szólt, mint az önazonosításról, a stratégiáról, a Mozgalom céljairól. Sokszori önagyonülésezés után arra jutottunk, hogy ezt félretesszük, mért égetnek bennünket az aktuális kérdések. Mindezt úgy, hogy forró őszt ígértünk és radikalizálódást. A kilépésem talán indukálhatja, hogy a Szerveződés gatyába rázza magát.

Mindehhez azért tegyük azt is hozzá, hogy nem önmagában a Szerveződés volt a cél. A cél az volt, hogy letegyük egy új oktatási rendszer alapjait, hogy a kormány mondja ki, hogy a 2011. évi CXC. törvényt csak átmenetinek tekinti, és kikényszerítsünk egy újat. Szóval, milyen lényeges valósult meg ebből?

Most érkezett: „Ezen sorokból is láthatjátok, hogy a megkezdett tevékenységünket ezután is folytatni akarjuk, céljaink ugyanis nem valósultak meg. (Sőt, vannak olyan területek - pl. az átalakított szakképzés -, ahol még több problémával kell megküzdenünk, mint az előző tanévben.)” - fogalmaz a témáról a Tanítanék Mozgalom 2016. október 3-án, a támogató iskoláknak kiküldött levele.

2. Aki nem rendszerkritikában gondolkozik, szükségszerűen elbukik

Ez igen jól hangzik, de ez is olyan, mint a migránsozás. Ha sokat mondjuk, még sokan el is hiszik. A példa ugyan pont azt mutatja, hogy minden olyan civil kezdeményezés, amely a NER egészét kritizálta, eleddig elbukott. Pontosan ez határozta meg az eddigi időszakot: mindenki arról érdeklődött, hogyan lehet életben tartani a Mozgalmat a tapasztalatok alapján, s erre mindig a szakmaiság volt az egyértelmű válasz. Sajnos erről az útról a Mozgalom elég hamar letért. A március 15-i tüntetés egyértelműen politikai üzenetet küldött a hatalomnak. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a támogatóinknak a későbbiekben már csak a töredékét tudtuk magunk mögött. (Alacsony PE-részvétel, kicsi sztrájkhajlandóság, egyre kevesebb iskola jelzett vissza, amikor valamilyen problémával kapcsolatban a véleményüket kértük stb.) Ezzel együtt járt az is, hogy a baloldal új reménységévé vált a Mozgalom, és ez egy zsákutcába vitt bennünket. Nem vitatom a felelősségemet ebben, ma már nem lennék ilyen könnyen meggyőzhető. És itt van az is, hogy ettől kezdve nem volt hová emelni a tétet, csak halogattunk és ígérgettünk. Hol a radikalizálódás? Ébresztő, Tanítanék!

Meggyőződésem szerint csak és kizárólag a szakmai érvek következetes és rendszeres hangoztatása, sulykolása lehetett volna az a mezsgye, amely mentén sikereket lehetett volna elérni.  S ha nem, akkor még inkább, még nagyobb elánnal.

3. Nincs menekültválság, csak goebbelsi propaganda

Menekültválság is van és van goebbelsi propaganda is. A kormányzat propagandája embertelen. Figyelmen kívül hagyja, hogy a menekültáradattal érkező nők, gyermekek, családok éheznek a határainknál, a KLIK összeírja a „migráns” tanulókat, és ahelyett, hogy az állam menedéket biztosítana a menedékkérőknek, bölcs vezérünk alkotmánymódosítást tervez az érvénytelen népszavazás eredménye alapján: ez fogja uralni a közbeszédet évekig. De az, hogy a Fidesz így akarja biztosítani a hatalmát még 1000 esztendőre, nem jelenti azt, hogy nincs menekültválság. Ez ugyanolyan szűklátókörűségre utal, mint a Fidesz álláspontja. Háború elől menekülő emberek százezrei szeretnének Európába jutni. Ha nálunk nincs is jelenleg válság, az annak köszönhető, hogy a kerítés hatására ideiglenesen útvonalat módosítottak a Balkánon az Európába érkezők. De egy kerítés hosszú távon nem lehet akadály. Itt a klímaváltozás, sejthető, hogy mit hoz majd. Félreértés vagy szándékos torzítás, hogy nem támogatom, hogy a menekültek mellett kiálljon a Mozgalom. Annak megvan a maga módja, amelyre a Tanítanékon belül is javaslatot tettem. Egy tüntetés ugyanis nem érheti el azt a célt, hogy a kormány másként gondolkodjon a menekülteket, mert egy ilyen rendezvénynek nem is az a célja, hanem az erődemonstráció.

Értelmezzük már egyébként a „leépült jóléti társadalmat restaurálni kívánó mozgalom” fogalmát annak tükrében, hogy a Tanítanék folyamatosan azt hangoztatta, hogy „nem kívánunk visszatérni a 2010 előtti állapotokhoz a közoktatásban”!

4. A Mozgalom nem Te vagy

Ezért léptem ki. Mert folyamatosan összemossák a nevemmel – azt is, amihez semmi közöm. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a radikalizálódás üzenete pont nem az én számból hangzott el, hanem Törley Katáéból. És épp nem történt volna semmi radikális, ha nem nyilatkozom az MI-nek, vagy nem lépek ki. Mivel nem én vagyok a Mozgalom, nem kérhető a sikertelensége kizárólag rajtam számon.

„Pukli vitathatatlanul kvalitásos szereplője volt a közéletnek: nem kis részben épp azért, mert közösség állt mögötte, ahonnét inspirációkat, segítséget kaphatott, ahonnan volt lehetősége merítkezni, feltöltődni, és így tovább. Amikor kiszáll, ő erre is mond nemet.” Kíváncsi volnék, honnan szerez ilyen információkat. Állít úgy, hogy nem tud semmit. Az pedig, hogy erre is nemet mondok, miféle összemosás?

„Pukli nem végezte el a maga által vállalt feladatokat – most pedig lelép, és személyes brandet épít.” Nem végeztem el a feladatokat? Akkor mégis csak én vagyok a Mozgalom? És a többiek feladata micsoda?

„Pukli nem először jár el úgy, mint a mostani interjújában, hogy érdemi egyeztetés és belső kommunikáció nélkül kilép a nyilvánosság elé, és egyszerre kommunikál a tagság és a nyilvánosság felé is, mindkettőt egyszerre tájékoztatva és kényszerítve lépéskényszerbe.” Ha ugyanis nem lépek, már a köznevelési kerekasztal megalakulásakor elhalt volna a kezdeményezés, valamint biztos vagyok benne, hogy nincs március 15-i tüntetés. Mellesleg érdekes, hogy honnan van Gulyás Mártonnak információja belső szervezeti kérdésekről. Hogy az ő szavaival fogalmazzam meg: „Lennének kifejezések, amelyeket ennek a minősítéséhez használni tudnék.”

Nagyon örülnék, ha a Mozgalom a „lefalcolásomból” tanulna, és végre elkezdene építkezni.

5. Szolidaritás nélkül nincs politikai eredmény; a szolidaritás pedig vagy egyetemes, vagy nem létező

Meglehetősen demagóg megnyilatkozás. A korábbi tevékenységem folytán megkérdőjelezhetetlen, hogy nincs igaza, éppen úgy, ahogy ebben az esetben sincs. Attól, hogy előbbre helyeztem egy kérdésben a Mozgalom létét, mint egy tüntetést, nem jelenti azt, hogy számomra nem jelent semmit a szolidaritás. Belekiabálni a világba és a sajtóba, hogy baj van - egy hisztérikus helyzetben csak ront az ügy megítélésén. Cselekedni kell, nem pedig szövegelni.

És tessék elolvasni figyelmesen pl. az annyira kritizált MI-interjút, ha szakmai álláspontjaimat szeretné valaki szemlézni. Nem röviden, de aktuálisan.

+1. Hiányos ismeretek alapján ítélkezni

Talán ez Gulyás Márton legnagyobb tévedése. Úgy tűnik, bizonyos belső szervezeti kérdésekben eléggé tájékozottnak tartja magát, ami önmagában is meglehetősen érdekes. De informáltsága egyoldalú. Én pl. a szárszói színpadon kívül talán egyetlen mondatot váltottam vele. Ki is akkor a valóban gyáva? Esetleg az, aki nem meri a másik véleményét meghallgatni, hanem előre ítélkezik?

Pukli István