Szeptember utolsó napja van. A héten hét kollégám dőlt ki a sorból. Persze erre rárakódik még az iskolabörze, a hivatalos távollétek (Erasmus + KA1 pályázatot nyertünk, kettőt is), egy minősítés (át kell szervezni ilyenkor az egész napot), egy-egy temetés, gyerek beteg, valamint az, hogy kerek egy hónapig tartott, mire találtunk olyan biológia-földrajz szakos tanárt, aki főállásban is vállalja a feladatot, és máris ott vagyunk, hogy a helyettesítési rend borult. Ennyi mindent megérteni, felfogni egyszerre, főleg, hogy egy mondatba zsúfoltam, egy olyan ember számára, akit csak ez áttételesen érint, emberfeletti feladat. Ezért most belemegyek a részletekbe:

A kormány üzent a társadalomnak néhány éve: igazatok van abban, hogy a pedagógusok nem dolgoznak, de most majd megmutatjuk, hogy lehet ezt a naplopó bandát munkára kényszeríteni. Ugyanekkor üzent a pedagógustársadalomnak is: az eddig elhanyagolt tanári presztízs elrozsdásodott páncélját kifényesítjük: fizetésemelést kaptok, de akkorát, amekkorát még soha.

Nézzük akkor, milyen lépéseket tettek a célok elérése érdekében: a társadalom száját be lehet fogni azzal, hogy megemelik a pedagógusok óraszámát. Látszólag az intézményvezetőre bízzák (mert ugye nem vontak el minden jogkört tőlük ☺), hogy 22 és 26 óra között hány szakórát kell ellátniuk a tanároknak, valójában azonban a KLIK által jóváhagyott státusz alapján kell ezt beosztani úgy, hogy mindenkinek egységesen 24 órája legyen. Efelett heti két eseti helyettesítést elláthatnak, mert ugye 26 óráig nem fizetik ki a túlmunkát. Közben nincs státusz ifjúságvédelmi felelősre, szabadidő-szervezőre, mert ezeket megszüntették. Tehát ezeket a feladatokat is el kell látniuk a kollégáimnak.

Egy kis közbevetés: mesterpedagógusok. Nem könnyű azokban az iskolákban, ahol ilyen kollégák dolgoznak. A mesterpedagógus heti tanítási óráinak a száma maximum 18 lehet. Az intézményvezető biztosít számára egy munkanapot, amikor más intézményekben mondja meg másokról, hogy jól vagy rosszul tanít-e. Máris keletkezik 6 óra (mert ugye 24-re kell beállítani a pedagógusok óraszámát), amit más fog helyette ellátni - ingyen - úgy, hogy a mesterpedagógus nettó 50.000 Ft-tal többet visz haza minden hónapban. Persze nem akarom bántani őket, mert az Oktatási Hivatal rendesen kibabrált velük, nem kevés az a meló, amit el kell látniuk, az viszont tény, hogy ez bérfeszültséget jelent. És akkor még nem is beszéltünk a mesterpedagógusok kiválasztási szempontjairól, arról, hogy itt is érvényesült, hogy mindenféle szakmai meggondolás nélkül azonnal be kellett vezetni a minősítési és a tanfelügyeleti rendszert.

Alapjáraton tehát minimum 2 órával megnőtt a pedagógusok heti kötelező tanóraszáma. Mielőtt valaki erre azt mondaná, hogy igen, de én meg 40 órát dolgozom hetente, elmondom, hogy a pedagógusoknak – abban az esetben, ha fel is akarnak készülni az órájukra, ha nevelik is a tanulókat, ha a tanórákon kívül is foglalkozni kívánnak a gyerekekkel, ha rendben el akarják látni az adminisztrációs feladataikat, akkor bizony nem ritka a heti 50-60 órás munkahét is. És a munka otthon is folytatódik. De meddig lehet ez bírni? A pedagógus nem tudja letenni a munkát. Csak az irigyelt nyári szünetben. Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy minőségi feladatellátást lehessen elvárni a pedagógusoktól, heti 20 óránál több tanórát nem lehet adni nekik. Ez mindenképpen a minőség rovására megy.

Na de ezért szép fizetésemelést is kaptak, sőt minden évben emelik azóta is a bérüket – mondhatnák.

Igaz.

Egy része.

Még mindig nem kapták meg azt az emelést, amit 2010-ben megígértek. Részletekben törlesztik, közben pedig azt harsogják, hogy folyamatosan emelik a béreket. Menet közben az alapilletmény mögül kivették a minimálbért. Ez annyit jelent, hogy ettől a pillanattól fogva nem garantálták a fizetés értékállóságát. Elvették a kafetériát is. A túlórát 26 megtartott szakóra felett fizetik csak ki. Ki lehetne számolni, hogy akkor a munkaterhelés növekedésével és a juttatások elvonásával jobban jártunk-e vagy sem.

Visszatérve a leterheltséghez: a Köznevelési Kerekasztal sikere: jogszabályba iktatták, hogy az osztályfőnökök, a munkaközösség-vezetők, valamint a diákönkormányzatot támogató pedagógusok órakedvezményeket kapnak.

Hurrá! Meg vagyunk mentve!

Na igen, de a jogszabály a tantárgyfelosztás elkészítése után jelent meg. Azaz tankerületi utasítás: nincs kedvezmény, marad a túlóra kifizetése. Ez is szépen hangzik. Ámde: A kedvezményeket 26 órából kell számolnunk. Azaz: Egy munkaközösség vezető kötelező óraszáma: 24. A fentiek alapján kérdezem: előbbre jutottunk-e vagy sem?

A válasz: A kerekasztalt a kormány körberöhögte.

És még egy adalék: A nem szakszerű helyettesítést nem fizetik.

A dominó elindult: hiányzik egy biológia-földrajz szakos tanárunk. Az óráit szét kellett osztanom a szakos tanárok között. Sebaj, 30 óráig terhelhetőek.

Igen. De meddig?

Egy valaki megbetegszik. Kiírom a helyettesítését. Több kollégámnak ezért megnő a heti óraszáma.

Közülük egy ismét megbetegszik. Emellett jelen kell lennünk a börzén: három ember.

Egy kollégámat minősítik, a többiek helyettesítik. Még egy ember.

Közben ismét megbetegszik valaki.

Hivatalos távollét a továbbképzés miatt: újabb két ember, és újabb két ember betegszik meg. Sorra nem szakszerű helyettesítések, az iskola pedig majd megfullad. Már heti 3-4 órát is kell helyettesítésekkel tölteni, én látok el ezek közül négyet, mindamellett, hogy megint egynapos adatszolgáltatásra kell válaszolnom, táblázatokat töltök, azonnal fölöslegessé váló helyettesítési rendet készítek, bíbelődöm a folyosóügyelettel stb.

A kormány a pedagógustiltakozások kivéreztetésére játszik. A módszerei ügyesek. A kihalásunk a cél. Közben kérdezem: mi van a gyerekekkel? Azt a töméntelen ismeretmennyiséget, amelyet előír a Nat és a Kerettantervek, ki fogja lenyomni a torkukon?

Szóval vérzik ez a rendszer minden sebéből. Talán nem véletlenül mondják a tiltakozó pedagógusok, hogy hagyjuk már az ostoba politikai szlogeneket, amelyeket csak azért kell végrehajtani, mert bölcs vezérünk kimondta. Az egész oktatási rendszer szétrohadt, és hiteltelenné vált. Nem reformok szükségesek, hanem a szükségletekből kiindulva újat kell alkotni.

Pont.

Pukli István