Mint ahogy azt a népmese ismeretlenségbe rejtőző szerzői megírták, a bíró lánya teljesítette a király akaratát: jött is, nem is, hozott is ajándékot, nem is. Jó nagy galambot eresztett el, a pedagógusok egy része bódulatba esett tőle, és elfelejtette azt is, hogy mi is volt az eredeti cél, amelyért a küzdelmet elkezdtük 2016 elején. Kérdés azonban, hogy kiszellőztessünk-e, vagy megelégszünk a delíriummal. De mégiscsak bűzlik itt valami!

1. Kezdjük akkor az intézményvezetők hatáskörének „növekedésével”!

„A munkáltatói jogosítványok is bővültek, mivel csak az intézményvezető javaslatára nevezhet ki pedagógust, vagy a pedagógiai 

munkát közvetlenül segítő alkalmazottat a tankerület. Azon foglalkoztatottak esetében, akik nem megfelelően végzik a munkájukat, az iskola igazgatójának javaslatára történik meg a felmentés.” Javaslattételi jog. Ízlelgessük csak egy kicsit! Javasolok valamit, vagy elfogadják, vagy nem. Egyetértési jog: az már valami lenne, de ez egyenlő a semmivel. Hihetetlen! Ezzel a meglévő gyakorlatot foglalták jogszabályba: miért is a tanker döntene 
arról, ki kerüljön be az iskolába. Látták? Beszéltek vele? Tudják, milyen szakember? De ezeket a kérdéseket a jogviszony megszüntetésével kapcsolatosan is feltehetném. Javaslattételi jogom van a jogviszony megszüntetésére? Ha hiszik, ha nem, egészen addig, amíg egy pedagógus bűncselekményt nem követ el, addig a pályán marad, nem lehet eltávolítani, ha ő nem akarja, akármilyen szakember is legyen.

2. A pedagógusok terhének „csökkenése”

Végre tudomásul kellene venni, hogy minőségi oktatást elvárni attól, akinek heti 26 tanítási órája van, nemcsak erkölcstelen, hanem végtelen ostobaság is. Hadd mutassam meg a kedvencemet. Nem a potencianövelő reklámra gondoltam, amelyet kötelezően végig kell néznünk, hanem arra, ami utána következik. Talán a reklám sem véletlen.

http://www.hirado.hu/2016/10/06/palkovics-ot-ev-alatt-50-szazalekos-pedagogusber-emeles/

Erről, mármint a beszélgetésről a következőket szeretném mellékesen megjegyezni:

1. 2012-höz képest 20 %-kal nőtt a pedagógusok óraterhelése. (A kötelező óraszám a 22, de mindenkit 24-re kellett beállítani, és mindenféle túlórát csak 26 óra felett kapnak. Sok tanárnak van 26 órás terhelése.)
2. elvették a szabadidő-szervezői, a gyermek- és ifjúságvédelmi státuszt, így ezeket a feladatokat is a nevelőtestületnek kell ellátnia.
3. Elvették az összes kafetériát.
4. Kivették mögüle a minimálbért, azaz az értékállóságát senki sem garantálja.
5. Öt év alatt fizetik ki a béremelést, pedig azt ígérték, hogy ez egyszerre valósul meg. Kérdem én, mennyit veszítettek kollégáim az elmúlt években emiatt?
6. Az utolsó évben nem kapja meg mindenki a béremelés utolsó részletét, mert arról az intézményvezető rendelkezik. Ez megint mi a fene? Differenciálni abból, amit mindenkinek megígértek?
7. Az életpálya-modellt sikerült teljesen hiteltelenül bevezetniük – jobb, mint a semmi alapon.

Most tessék újraszámolni az emelés mértékét!

3. És csak most jön igazából a bíró okos lánya!

Hogyan lehet megoldani, hogy az osztályfőnökök túlóráját se kelljen fizetni? A 326/2013. (VIII. 30.) Kormányrendelet a tantárgyfelosztás elfogadása után látott napvilágot, amely némi teherkönnyítést ígért a pedagógusoknak: osztályfőnöki teendők (2 óra), munkaközösség-vezetői feladatok (2 óra) vagy diákönkormányzatot segítő pedagógus teendői (1 óra) a neveléssel-oktatással lekötött munkaidejébe (ez a 26 óra, bárki bármit is mond, ez az ukáz!) beszámítandók maximum 4 órában. Ez annyit jelent, hogy a fent megjelölt mennyiségben kontaktórákat tart a nemzet napszámosa a tanulókkal. Mi is ebben a csavar? Hát az, hogy az osztályfőnök esetében kontaktórának számít az osztályfőnöki óra! Azaz a tehercsökkentésed fele az, hogy megtarthatod az órádat. Mindezt úgy, hogy az osztályfőnöki óra rendelkezik helyi tantervvel, a tanárok tanmenetet írnak hozzá. Nem pusztán kontakt óra, hanem a nevelés erőteljes színtere is. Ez épp olyan, hogy a töritanár kedvezményt kap arra, hogy van történelemórája, amit megtarthat. Ráadásul ez sehova sincs leírva. Ez a KLIK jogértelmezése. Nincs más hátra, Kollégáim, perelni kell!

Mindemellett elvették a KAT-osok órakedvezményét, elvették a PDSZ helyi vezetőinek órakedvezményét. Mindezt igazgatói értekezleten hallottam, és nem csak én! Ahhoz adtak segítséget, hogyan kell az esetleges túlórákat elszámolni. Túlórát csak a 26 óra feletti teljesítményért fizetnek, csak és kizárólag szakórákért. Visszatérünk ugyanis ahhoz az igazságtalan, 2006 előtti rendszerhez, amikor a pedagógus kijelöli az órarendjében a túlóráját. Ha az adott napon dolgozik a héten, a többin pedig nem, a túlóráját elszámolják. Ha pedig csak azon a napon nem dolgozik, nem kap túlórát.

Mivel intézményvezetőként megnőtt a hatásköröm, nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy ezzel bizony felelősség is jár. Tehát: nem kell az eddigiekhez hasonlóan minden túlóráról hatféle bizonyítékot felsorakoztatnom, csak akkor, ha rám küldik az ellenőrzést. Így már meg is nyugodhatok. Megint egy felesleges adminisztrációs teher a tanárokon. Miért nem hiszik végre már el rólunk, hogy dolgozunk?

És még mindig nem beszéltünk a lényegről: a gyerekekről, és arról, hogy mi lesz a jövő Magyarországával. Az oktatás mindennek az alapja. Társadalmi konszenzus kell abban a kérdésben, hogy a GDP-nek a lehető legmagasabb hányadát az oktatásra fordítsuk. Ez ugyanis hosszútávú befektetés, amelyet ha okosan, és nem a cimbikre költenek el, megtérül. Egyébként vége, egyébként végünk. Értem ezt a magyarságra, értem ezt az európai kultúrára, értem ezt az országra, mindannyiunkra.

Kedves Kolléganőm az Erasmus + KA1-es pályázat keretében éppen Helsinkiben tartózkodik. Az idegenvezető mondata: „Finnországnak elsődleges célja volt, hogy nemzetté váljon. Semmi mással nem elképzelhető ez, csak az oktatással. Csak az oktatáson keresztül lehet a nemzetet kialakítani és felemelni.”

A bíró lánya tehát okos, de maga a bíró és a király és a bíró talpnyalói is azok. De nem látnak elég messzire. A tanártiltakozások elültek, mindenki elégedett, hiszen még én is kiléptem a Tanítanékból (ezt a fenti gyöngyszem alapján írom). Még nem szembesültek igazán azzal, hogy amit a fejembe veszek, azt véghez viszem. Azt ígértem tavasszal, hogy a fejemmel áttöröm a falat, azt, hogy addig küzdök, amíg a közoktatást új alapokra nem helyezzük. De még nem próbáltam ki minden eszközt. És nem vagyok egyedül…

Pukli István