Átnéztem a korábbi jegyzeteimet az OECD-ről és a PISA-ról, hiszen a szép emlékű Nemzeti Tankönyvkiadó megbízásából mintegy tíz évvel ezelőtt pedagógus-továbbképzéseket tartottam a kompetenciafejlesztés témakörében. Már akkor felhívtam kollégáim figyelmét a PISA-mérések eredményeire és azok jelentőségére, hiszen már akkor sem voltak fényesek.
És azóta eltelt tíz év!
TÍZ ÉV!
Olvasás közben szembejött velem néhány vázlatpont az OECD történetéről, feladatairól, céljairól, amelyek között megtalálható „az esélyegyenlőség, a méltányosság, és a kirekesztéstől vagy megkülönböztetéstől mentes oktatás” mondat is. Átfutottam a PISA-t is: 15 évesek, reprezentatív minta; szövegértés, matematikai logika, természettudományos gondolkozás, háromévente: mindig más terület a hangsúlyos (ha jól számolom, 2015-ben a természettudományos gondolkodás volt a fókuszban).
Az a baj, hogy a régi jegyzetem első és második idézett mondata nem ér össze. Miért is? Vegyük csak sorra, mi is a baj a NER oktatási rendszerével, és mindezt a NER módszertanával, hátha így könnyebben érthető lesz azok számára is, akiket érint:
2010-ben az új taktika, a védekező felállás, bizony társadalmi igény volt, hiszen úgy látszott, hogy a koncepció nélküli támadó játék csak káoszhoz, végül pedig vereséghez vezethet. Mit tett a Hoffmann-Czunyiné-Palkovics szövegtségi kapitányi hármas? A magyar oktatás egyébként is tohonya csatársorát, középpályásait és védőit beállította a kapuba, hátha így nem kapunk ki.
Akkor tényszerűen is:
2013-ban az új Nemzeti alaptanterv és a hozzá tartozó kerettantervek úgy születtek meg, hogy a kormány szakértői valamiért teletűzdelték fölösleges és használhatatlan ismeretanyaggal ezeket a dokumentumokat, közben természetesen a varázsszavakat benne hagyták, úgyhogy a nevelés és az oktatás látszólag a kompetenciák köré rendeződött. A gyakorlatban ez a következőképpen fest: ezt az információmennyiséget csak úgy lehet letolni a gyerekek torkán, ha frontálisan tartjuk a legtöbb tanóránkat. És mire nem marad idő? A kompetenciafejlesztésre. 0-1. Esélyünk sincs.
Felnőtt az ún. netgeneráció. Ha akarjuk, sem tudjuk őket arra nevelni, hogy az információk ismerete érték, mindent meg tudnak keresni a neten, gyorsabban, ügyesebben, mint Balog államtitkár úr. 0-2.
A diákok óraszámát megnövelték, ezáltal nemhogy fejlődött volna a kompetenciájuk, de a fáradtság miatt az ismeretátadás is botladozik. Elveszítettünk egy egész nemzedéket 0-3.
22-ről 26-ra nőtt a pedagógusok tanóraterhelése, ezzel a minőségi munka is szinte lehetetlenné vált. 0-4.
A központosított oktatásirányítással a helyi közösségek önrendelkezése megszűnt, ezzel az érdekeltsége és a motivációja is. 0-5.
A központosítással rengeteg pénzt vettek ki az oktatásból, pénz nélkül pedig nem lehet jó az oktatási rendszer. Milyen kormány az, amelyik nem áldoz a gyerekekre, a jövőre? 0-6.
A már 2010 előtt meglévő esélyegyenlőtlenséget tovább mélyítették és mélyítik a mai napig azzal az attitűddel, hogy a szegregáció jó is lehet. 0-7.
Bíró Spori, fújja már le ezt a meccset!
Mit is kell akkor hát tennünk? Kínosan magyarázkodnunk, ahogy azt az EMMI teszi, és a TIMMS-re mutogatni, hogy ott minden rendben van? A TIMMS azt méri, hogy az ismeretanyagot átadtuk-e. Igen, kínkeservesen, de átadjuk. Ha át tudjuk. Aztán mire megy vele a gyerek, ha alkalmazni nem tudja?
- Teljesen új struktúrát kell kialakítani a szükségletekből kiindulva, az oktatásba pénz kell.
- Új, a műfaji sajátosságainak megfelelő, az egész életen át tartó tanulást prioritásként kezelő Nat és kerettantervek kellenek, és ki kell dobni az avítt fogalmakat, mint pl. „tananyag”, az oktatásba pénz kell.
- A kompetenciafejlesztéshez eszközök kellenek. Digitálisak és analógak, az oktatásba pénz kell.
- A kompetenciafejlesztéshez idő kell: radikálisan csökkenteni szükséges a pedagógusok óraszámát, ez pedig új státuszokat jelent, az oktatásba pénz kell.
- Iskolai autonómiára van szükség , az oktatásba pénz kell, méghozzá helyi szinten.
- A legjobbakat csak úgy lehet a pedagógusi pályára csalogatni, ha kiváló és szelektív a képzés, valamint versenyképes a fizetés, az oktatásba pénz kell.
- Az esélyegyenlőség megteremtése különösen sokba kerül, az oktatásba pénz kell.
Ha ez a hét feltétel teljesül, akkor ki tudunk egyenlíteni (még mindig nem nyertünk!). Ameddig ez nincs így: „kis pénz, kis foci”.
Pukli István
Az utolsó 100 komment: